2015. június 6., szombat

BEVEZETŐ

A nevem Kristen Thomson, 17 éves vagyok és most költöztünk Londonba a testvéreimmel a kereszt szüleimhez. Van egy öcsém: Frederick, egy ikertestvérem, aki idősebb nálam 2 perccel: Joshua, és két nővérem: Sandra és Zafir. A szüleink elváltak és mivel anyánk félt, hogy azzal, hogy nála vagyunk, veszélybe sodor minket, ezért kerültünk ide Madridból
/
Reggel arra ébredtem fel, hogy csurom víz a párnám.
-Josh! Mit keresel a szobámban? És miért vizes a párnám?-akadtam ki
-Leöntöttelek egy pohár vízzel, mert nem akartál felkelni.-fogta a hasát a röhögéstől
-És ha szabad tudnom, miért kellene felkelnem?-húztam össze a szemöldökömet
-Mert elkésünk a suliból!
-Tessék??? Miért nem ezzel kezdted?-kérdeztem az ágyból kipattanva
Gyorsan elmentem a fürdőbe, ahol Sandra és Zafir éppen a szempilla spirálon veszekedtek. Kikaptam Sandra kezéből és tettem fel egy keveset belőle a szempillámra. Mikor végeztem a fogmosással és a fésülködéssel is, kiszaladtam a konyhába, köszöntem mindenkinek egy "Jó reggelt!"-et, beraktam egy szendvicset a táskámba, felkaptam a dzsekimet, belekaroltam Joshba, majd elindultunk a suliba.
 -Itt vagyunk! A Sweet Amoris gimi. elég furcsa egy név, de mindegy...-mondta mosolyogva, majd ott hagyott
-Hé'! És velem mi lesz?-kiáltottam oda neki
-Keresd meg az osztályunkat. Vagy barátokat!-kiáltott vissza.
Ennyit erről! Bemenetem a gimibe és elkezdtem kerestem az igazgatói irodát. Közben nézelődtem és ismerkedtem az épülettel. A nagy ismerkedést az zavarta meg, hogy valaki nekem jött,amitől elestem és beütöttem a fejemet.
-Nézz az orrod elé!-hallottam egy mély hangot
-Inkább te nézz az orrod elé!-álltam fel a fejemet fogva
-Bocs jól vagy?
-Semmi. Asszem igen. Kösz a kérdést.
-Ne haragudj csak mindjárt csengetnek és sietek az osztályba.
-Nem haragszom, de máskor figyelj elő is!-nevettem ki
-Dakota Mars!-nyújtotta felém a kezét
-Kristen Thomson!-fogtam vele kezet-Bocsi, de véletlenül nem tudod merre van az igazgatói iroda?
-Gyere, megmutatom!-megfogta a csuklóm és elhúzott az említett irodához
-Köszönöm.
-Én megyek, szia Kristen!
-Szia Dake!-és elváltak utaink.
Bekopogtam az igazgatóiba és bementem.
-Jó reggelt kívánok!-köszöntem udvariasan
-Jó reggelt kívánok, üljön le amíg az ikertestvére meg nem érkezik.-mondta kedvesen az igazgatónő kevesen
Öt perccel később kopogtak, majd belépett Josh.
-Jó reggelt kívánok igazgató nő!-köszönt ő is
-Jó reggelt kívánok, most, hogy mind a ketten itt vannak, elkísérem önöket az osztályukba. Kérem kövessenek.-kért meg minket a diri.
Egy emeletet lépcsőztünk, amikor megállt egy"10/b" feliratú terem előtt.
-Kérem csak akkor jöjjenek be, amikor hallják a nevüket.
-Rendben!-adtunk választ
Úgy 15 perce bent volt már az igazgató nő, amikor a nevünket meghallottuk.
-Kristen, Joshua! Kérem fáradjanak be!-hallottunk egy mély hangot
Bementünk és elmondta a tanár úr az osztálynak, hogy mi vagyunk az új osztálytársaik, mire Dake felkiáltott: -DE KAFA!!!-erre a mondatra mindenki csak őt bámulta.
-Kérem mutatkozzanak be.-szólalt meg Mr.Faraize, aki az új osztályfőnökünk.
-Sziasztok, a nevem Kristen Thomson, ő pedig Joshua Thomson!-mutattam az tesómra. Mikor folytatni akartam, Josh közbevágott.-Sziasztok, Madridból jöttünk Londonba. Kristen kereszt szüleinél lakunk. Van két nővérünk és egy öcsénk.-mondta volna tovább is csak Mr.Faraize félbeszakította (Muhaha! Tudom gonosz vagyok, de hát akkor is nagy a szája!:))
-Köszönjük. Foglaljanak helyet.-mutatott egy üres padra
A nap többi része egy kicsit (nagyon) unalmasan telt el, de gyorsan. Mire észbe kaptam már az utolsó óráról mentünk kifelé. Valaki hátulról megfogta a vállamat és megfordított.
-Szia Castiel vagyok.-mutatkozott be egy festett vörös hajú fiú
-Szia.
-Haza kísérhetlek?
-Ha nagyon szeretnél!
Ekkor vettem észre, hogy Josh szalad felém a kijárat irányából.
-Húgi, sietnünk kell, mert anyu itt van és valakit szeretne nekünk bemutatni. Bred bácsi most hívott.-lihegte ki a szavakat
-Hogy mivan??? Anya itt van Londonban? Valami baj van!
-Jól hallottad!! Szerintem is valami nagy gáz van, mert Bred bácsi elég ingerültnek hallatszott a telefonon keresztül... gyere!
-Ok. Szia Castiel!-integettem neki vissza-És bocsi, majd legközelebb.
-Szia Kristen! Majd holnap találkozunk.