20.rész-Meglepetés 3/3

-Ezt elvártam tőled!-ölet meg nevetés közben.
-Szia Ady!-lépett be a konyhába a lány.-Nem mondtad, hogy vendégeink is lesznek.-én a hangra megfordultam és belenéztem a lány szemébe. Amint megláttam, hogy ki az, mind a ketten hangos nevetésbe kezdtünk. A fiúk csak ültek és néztek, mint borjú az újkapura.
-Milyen kicsi a világ?-nevettem.
-Hát az. Honnan ismeritek egymást?-mutatott ránk és Adam-re.
-Unokatesók vagyunk.-húztam széles mosolyra a számat.
-És ti honnan ismeritek egymást?-kapkodta Adam és Josh a fejét köztem és Angela között.
-Én fogom felkészíteni az érettségi vizsgákra és utána én leszek az Angol tanárja.
-Tényleg? Még az egyetemen is találkozunk majd?-kezdtem el örülni.
-Azt hitted megmenekülsz tőlem egy nyár után?-nevetett.
-Isten mencs!-fogtam a hasamat a nevetéstől.
-Uhh... öhm... bocs srácok, de nekem mennem kell. Egy óra múlva kezdődik a műszakom és ha nem sietek elkések. Kris, a szobám az éjjel szabad... szóval, ha nem szeretnél nyomorogni Josh mellett...
-Oké. Értettem uram.-szalutáltam.
-Nem katona vagyok, hanem rendőr!-vette fel az egyenruháját.
-Elnézést biztosúr!-sütöttem le a szemem.
-Na, gyere ide!-tárta szét karjait. Szó nélkül oda léptem hozzá és megöleltem.-Elveszett bárányka.-súgta a fülembe.-Azt hittem sosem fogunk többet találkozni. De legalább a tetkó megmaradt, ami rád emlékeztetett minden nap.
-Nekem csak néha jutottál eszembe, amikor nagyon szükségem volt egy olyan barátra, akire mindig számíthatok. De tudod, hogy imádlak!-pusziltam meg az arcát.-Menj! Nehogy elkéss nekem!-löktem meg az ajtó felé.
-Sziasztok. Jó éjszakát!-integetett.
-Neked meg szökés mentes, szép őködést!-kiáltott utána Angela.
-Már nem sokáig! Vissza fogom kapni a normális melóm!-vágott vissza Adam, majd becsukta maga után az ajtót. Lepakoltam az asztalról, elmostam a cuccokat, eltörölgettem, majd minden tányérnak és evőeszköznek megkerestem a helyét.
-Miért indul ilyen korán?-kérdeztem pakolás közben.
-Mert a város szélén dolgozik, de autópályán megy és este irtózatosan nagy dugók szoktak kialakulni.
-Értem...-bólogattam.
-Na én megyek. Jó éjszakát!-köszönt el tőlünk, majd felment az emeletre.
-Nekünk is le kéne feküdnünk aludni.-állt fel Josh.
-Igaz.-helyeseltem.
-Nem haragszol?-szorított magához.
-Te csak jót akartál.-fúrtam a fejem mellkasába. Már nagyon hiányzott nekem Josh régi énje...-Enyém a fürdő!-rohantam fel a lépcsőn.
-Komolyan? Képes voltál szét cseszni egy idilli pillanatot a fürdő miatt?-kiabált utánam.
-Ennyivel jössz nekem!-kiabáltam vissza, majd becsuktam magam mögött a fürdő ajtaját és letusoltam.
Miután végeztem a fürdőben, bementem a vendég szobába a pizsimért és egy tiszta fehérneműért, majd átmentem Adam szobájába. Amint beléptem a helyiségbe megcsapott az a tipikus kanszag... Első utam az ablakhoz vezetett, hogy kiszellőztessek. Ezután pedig vettem a fáradtságot és körülnéztem a szobában.
Az ablak jobb oldalán állt Adam francia ágya, a bal oldalán pedig egy asztal volt. Az ággyal szemben egy tévé állt. Az ablaknak volt egy kiülő része, ami ki volt párnázva. Gondolom itt szokott gondolkodni Adam.
A szoba falai világos kékek voltak. Az ágy előtt egy komód volt, annak a tetején pedig képek voltak.
Muszáj volt megnéznem a képeket... Túlságosan is kíváncsi a természetem...
Az egyik képen Adam és a családja volt, a másikon pedig mi voltunk Adam-el, ahogy éppen fagyizunk a strandon. Elmosolyodtam az emlékképre.
-Nem változtál.-ölelt át hátulról Josh.
-De igen. Lett egy tetkóm.-nevettem.
-Ajj már.  Én nem úgy értettem.-ült le az ágyra.-Kényelmes az ágya. Nem cserélünk?
-Nem. Most pedig kifelé! Aludni szeretnék.-húztam fel az ágyról és kitoltam az ajtón. Becsuktam magam előtt az ajtót, majd elsétáltam az ablakhoz és leültem egy párnára.
Valamilyen szinten örülök ennek az egyetemnek, de hányozni fog a régi életem Angliában.  Castiel-ről ne is beszéljünk... hogy fogom elmondani neki?
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el az ablakban.
*-*
Valaki felemelt és lefektetett valami puhára. Kinyitottam a szemem.
-Szia Adam.-mosolyogtam.
-Szia Kris.-takart be.-Aludj vissza. Még korán van.
-Te hova mész?-szóltam utána.
-A kanapéra.-nyitotta ki az ajtót.
-Gyere ide mellém.-csusszantam arrább, hogy elférjen mellettem.
Besüppedt az ágy, majd bebújt a takaró alá, átölelt és visszaaludtam.
*-*
-Kész az ebéd!-kiáltott be Angela.
-Öt perc.-nyöszörögtem.
-Ady! Neked is!-nyitott be.
-Majd eszek később!-megfordult, ezzel lelökött az ágyról.
-Aucs!-fogtam a fejem. Egyből mind a ketten rám kapták a tekintetüket. Adam az ágyról pillantott le rám, Angela pedig a kezét nyújtotta felém. Elfogadtam és felhúzott.
-Nagyon megütötted magad?
-Csak egy kicsit.-igazítottam meg magamon a pizsamám.
*-*
-Akkor sziasztok. Majd másfél hónap múlva jövök.
-Majd írj, ha jössz, és valamelyikőnk ki jön érted.-ölelt meg Angi.
-Oké.
-Menjetek, mert lekésitek a felszállást!-lökött meg Adam.
-Szeretlek Adam, de ki leszel nyírva másfél hónap múlva!-becsekkoltunk, de Adam még utánam kiabált.
-Milyen színű legyen a szobád?
-Fehér alapon lila.-kiáltottam vissza, majd felszálltunk a gépre.
*-*
Leszálltunk a gépről, elmentünk a csomagjainkért és kisétáltunk a reptér elé. Anya, Sam és Frederick ott vártak minket.
-Na hogy ment?-kérdezte anyu, miközben magához ölelt.
-Majd otthon elmesélem.-beszálltunk a kocsiba és Sam haza vitt minket. Kiszálltam az autóból és bementem a nappaliba. Megvártam, amíg mindenki bejön a helységbe és belekezdtem.
-Felvettek, de nyáron le kell érettségiznem, szeptembertől pedig már oda fogok járni.-nyögtem ki könnyeimet visszafolytva.
-Ez nagyszerű kicsikém!-ölelt meg keresztapu.
-A mi kis Kristen-ünk felnőtt egyetemista lett.-törölgette könnyeit anya és keresztanyu.
-Gratulálok.-fogott velem kezet Sam.
-Én most felmegyek a szobámba.-mondtam, majd felrohantam, bezártam a szobám ajtaját és elterültem az ágyamon.