12.rész-"Változni akarok!"

-Köszönöm Castiel, hogy rendet tettél az osztályban. Nos. Mint hallottátok, ma délután büntetésben lesz az egész osztály. A büntetés alól öt tanulót mentek fel. Nathaniel, Melody, Viola, Joshua és Castiel. Az óra anyaga a csendélet festés. Nyissátok ki a rajzkönyvet a százharminchatodik oldalon és az ott található képet próbáljátok lemásolni. Csak fekete rajz ceruzát lehet használni. Figyeljetek oda az árnyékolásra és az arányokra. Kezdhetitek.
Elővettem egy rajzlapot és elkezdtem a csendéletet. Egész hamar kész lettem vele, ezért folytattam az óra elején elkezdett rajzomat. A rajz után biosz jött, utána tesi, fizika, töri és ofői. Az utolsó óra után mindenki bent maradt büntetésben, csak mi öten nem. Melody és Nathaniel mentek a DÖK-be, Viola kiment a parkba rajzolni, mi pedig ketten mentünk haza. Josh háza elé értünk és megbeszéltük, hogy húsz perc múlva innen indulunk be Kristen-hez. Elköszöntünk egymástól és haza indultam. Előkerestem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót. Felmentem a szobámba, kipakoltam a táskámból és megírtam a házit, mivel még volt tizenöt percem. Hangokat hallottam a földszintről. Lerohantam a lépcsőn és Bruce-t láttam meg.
-Evihetem a kocsit?-szólaltam meg.
-Minek?
-Fodrászhoz kell mennem és késésben vagyok.
-Nesze! De vedd fel a szemüveged, ha vezetsz.
-Kösz.
Felszaladtam a szemüvegemért és a pénztárcámért. Kimentem a házból és a garázs felé mentem. Kinyitottam a garázs ajtót, beszálltam Bruce kocsijába, elindítottam a motorját és elindultam a fodrászhoz. Útközben tárcsáztam Josht.
~Hol vagy már te szerencsétlen?
~Öhm... egy kicsit sokat fogok késni, mert elfelejtettem, hogy fodrászhoz kell mennem. Megvársz vagy elindulsz?
~Mennyi az a kicsit sok?
~Kb. két óra.
~Addig elmegyek bevásárlok, meg elhozom az óvodából Fred-et.
~Ok. Majd hívlak, ha végeztem. Szia.
~Szia.
Letettem és leparkoltam a fodrászat előtt, mert idő közben oda értem uticélomhoz. Lezártam a kocsit és bementem a helységbe.
-Castiel Galaparos, késtél két percet.-mutogatott fenyegetően kedvenc fodrászom.
-Szia Lucie! Bocsi, de elfelejtettem. Hogy vagy ma?-nevettem.
-Semmi gond! Köszi jól vagyok. Ülj le és kezdhetjük is.
Leültem az egyik székbe és Lucie megmosta a hajamat.
-Tüz piros vagy tégla vörös?-mutatott a tükörben két dobozt.
-Vér vörös! És légyszi vágj belőle.
-Mennyit?
-Úgy 15cm-t.
-Miért?
-Mert változni akarok. Elegem van abból a Castiel-ből, aki miatt kómában van az a lány akit szeretek.
-Mit tettél vele?
-Összevesztünk és felment a vércukra.
-Értem. Levennéd a szemüveged?
-Rajtam maradt? Remélem senki sem látta.-fogtam a fejem szégyenemben.
-Mesélj arról a lányról.
-A neve Kristen és egyszerűen csodálatos egy lány. Soha nem találkoztam még olyan különleges lánnyal, mint ő. Kék a szeme és természetes vörös a haja. Imád sportolni és jó tanuló. Kívül keménynek mutatja magát, de cseppet sem az. Nagyon is érzékeny.
-Mikor még diák voltam Madridban az egyik volt barátomnak a húgát is Kristen-nek hívták. Szegény csaj kómában volt egy évig az apja hülyesége miatt. De ő még a mai napig bűnhődik miatta.
-Mért?
-Mert életfogytiglant kapott.
-És hogy hívják azt a fiút?
-Joshua Thomson.
-És mért volt kómában?
-Mert az apja meg akarta ölni az annyjukat, de a csaj az anyja elé állt és ő lett az áldozat. Három napig küzdöttek az orvosok az életéért, a műtét után egy évig kómában volt, és három évig nem szólalhatott meg olyan szinten megsérültek a hangszálai.
-Már értem mért nem beszéltek róla...-motyogtam.
-Mit mondtál?
-Akarsz beszélni Josh-al?
-Micsoda?
-Megvan a telefonszáma.
-Komolyan?
-Nem, csak vicceltem. A nővére a bátyám csaja. Szerinted?!-közben kihangosítottam a telefont.
~Szólj papa! Na elindultál már?-szólt bele a telefonba Josh.
-Galaparos! Komolyan felhívtad?
~Igen Armatos.-nevettem.
~Még itt vagyok a fodrásznál, de van itt valaki aki benne volt a múltadban. Nem igaz Lucie?-nevettem.
-Gonosz vagy Castiel! Bosszú képpen vörös helyett zöldre festem a hajadat.-kacagott fel gonoszan.
~Lucie? Hol vagy Cass?
~Valószínű, hogy Lucie fodrász szalonjában! A központba a butik mellett.
~Két perc és ott vagyok.-tette le a telefont.
Lucie mérgesen rámnézett és meghúzta a hajamat.
-Auuuuuu... ezt meg mért kaptam?
-Mert idehívtad az exem. Hogy tetszik a hosszúság?-tette le az ollót.
-Tökéletes.
-Még mindig nem értem azt a stílusváltást.
-Nem is kell. Elég, ha én tudom.
Nyitódott az ajtó és Josh lépett be Frederick-kel.
-Sziaaztok. Kit kerestek?-szólalt meg Lucie.
-Sziasztok. Lucie, Castiel merre van?-nézett körbe Josh.
-Itt ül a tükör előtt és festik a haját!-nevettem.
-Mi a...? Át ment rajtad egy fűnyíró?-nevetett ki.
-Nem! Az olló!-néztem rá bosszúsan.
-Mi lelt téged?-ült le mellém.
-A húgod! Miatta van ez.
-Vagy is?
-Miattam van kómában Josh! Ha nem kiabálok vele azért, mert kibékültek Lisander-el, akkor nem tartanánk most itt...
-Ezt meg hogy érted? Megint járnak?
-Én is azt hittem és féltékenységi jelenetet rendeztem...
-Majd holnap kifaggatom. Miújság Lucie? Rég beszéltünk.
-Semmi különös. Két évvel ezelőtt megnyitottam a szalont. A megnyitón találkoztam Castiel-el és azóta törszvendégem hajfestés miatt. És ti hogy vagytok?
-Kristen három évvel ezelőtt felébredt a kómából és idén szólalhatott meg először. Castiel-ék egyik próbáján énekelt először. Multkor megszökött Philip és eljött a gimink elé. Volt egy kicsike rendőrségi kihallgatás, de azon kívül semmi.
-Az jó.
-És miért nem vagy otthon Madridban?
-Mert itt végeztem be a tanulmányaimat. És te?
-Anya félt, hogy a válás után veszélybe kever minket azzal, hogy, ha Madridban maradunk.-rántotta meg a vállát.
-Értem. Voala! Kész a séród! Hogy tetszik?-lépett hátrébb tőlem Lucie és magával szembe fordított.
-Imádlak csajszi!-öleltem meg.
-Engem mindenki imád!-nevetett és visszaölelt.
-Mennyivel tartozok?
Közelebb hajolt hozzám és elkezdett suttogni.
-Nem tartozol semmivel, mert iderángattad Joshua-t.-lépett el tőlem.
-Oké. Akkor szia Lucie.-léptem ki az ajtón.
-Várj! Szemüveg nélkül nem vezethetsz!-lóbálta a szemüvegem.
-Mióta vagy szemüveges? -nézett felvont szemöldökkel Josh.
-Már elsős korom óta.
-Három éve?
-Dehogyis. Tizenegy éve.
-Hány éves is vagy?
-Tizennyolc te mafla! Ált. suli első óta.
-Értem. Én megyek, mert soha nem érek haza Frederick-el. Sziasztok. Jó volt újra látni Lucie.
-Nem jöttök velem?-néztem rájuk furcsán.
-Nem, mert Frederick-nek ülésmagasító is kell.
-Mennyi kell? Van kettő is.-nevettem. Na menjünk.
-Hogy érted h van kettő is?
-Van két öcsém. Hány éves vagy?-gugoltam le a fiú elé.
-Öt. Most megyek első osztályba.
-Ismered Huan Galaparos-t?
-Igen. Egy csoportba járunk. Huan az öcséd?-csillant fel a szeme.
-Igen. Huan az öcsém. Gyere, hazaviszlek titeket.
Felvettem az ölembe és beraktam a gyerekülésbe hátra. Bekötöttem a biztondági övét és becsuktam az ajtaját. Josh már bent ült az anyós ülésén, ezért én is elfoglaltam a volán mögötti helyet, beindítottam a motort és elindultunk Josh-ékhoz.
-Mi volt ez a kitörésed rajzon?-szólalt meg két perc múlva.
-Elegem van abból, hogy a tanárok engem hibáztatnak mindenért. Ennyi az egész.-kortyoltam bele az energia italba, amit közben előhalásztam a kesztyű tartóból. Le hajtottam  a napellenzőt, mert belesütött a nap a szemembe, de amint megnéztem, hogy a forgalmi ott-e van, megláttam egy fotót.-ANYA?! Ó bratyó! Neked is hiányzik.-hajtottam volna le a fejemet, ha nem vezettem volna.
-Miért hiányzik?
-Mert meghalt.-fordultam be a park utcába.
-Részvétem.-motyogta Josh.
-Itt vagyunk. Megvárjalak?
-Nem jössz fel egy kávéra?
-De.-kivettem a hátsó ülésről Frederick-et, majd bementünk a házba. Átmentünk a nappaliba, ahol Bruce és Zafir éppen enyelegtek. Amilyen gyorsan csak tudtam befogtam a kisfiú szemét, Josh pedig a fülét.
-Menjetek szobára!-kiabált Josh.
-Jézusom! Joshua, Frederick!-pattant fel a kanapéról Zafir.
-Te meg ki vagy haver?-nézett szúrós szemekkel rám Bruce.
-Az öcséd, te barom! Menjetek már fel!-üvöltöttem.
-Zavar a látvány öcsi?
-Nem, csak van itt egy óvodás is!-mordult fel Josh.
-Ok.-mentek fel mind a ketten. Miután felmentek elengedtük Frederick-et, majd bementünk a konyhába.
-Mit kérsz uzsira Fred?-kétdezte meg Josh.
-Nutellás palacsintát!-kiáltott fel.
-Pirítóshoz mit szólsz?-nevetett Josh.
-Kapok rá nutellát?
-Kapsz!-nyomott egy barackot az öccse fejére.
-Oké.
-Feketén vagy tejjel kéred a kávédat Castiel?-fordult felém, miután beletett a pírítóba két szelet kenyeret.
-Tejjel és két cukorral.-választam.
-Tessék.-tolt elém egy bögrét, majd leült velem szembe.-Most akkor Galaparos vagy Rais az igazi neved?
-Apám Galaparos, anyám pedig Rais volt. Apám egy spanyol maffiózó, ezért kiskoromban ideköltöztünk Londonba és megváltoztatták a nevünket Rais-re. Én és Bruce Rais néven vagyunk anyakönyvezve, de Aliott és Huan Glaparos-nak vannak anyakönyvezve.
-Értem.
-Mut csináljunk Frederick-kel?-kérdeztem Josh-t.
-Jön ő is.-rántotta meg a vállát.-Nem hagyom itthon. A bátyád és Zafir órákig nem fognak kijönni a szobából... Egyedül meg nem hagyom itt. Bármi kárt tehet magában.
-De tudja, hogy hol van Kristen?
-Kórházban! Linda vigyáz rá!-mosolygott Frederick.
-Igen... Linda vigyáz rá...-suttogtam Josh-al szinte egyszerre.
-Menjünk.-álltam fel az asztaltól, mikor Frederick végzett az uzsonnájával.
-Szerintem is.