9.rész-"Beszélnünk kell"

-Van neki testvére?-kérdeztem az utat figyelve.
-Igen. Egy báttya és egy nővére. Austin és Rachel. És képzeld ők is ikrek mint ti és veled egyidősek.
-És hogy néz ki ez a kislány?-kérdezte keresztapu.
-Hosszú göndör szőke a haja és kék a szeme.
-Megérkeztünk.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a patak mentén.
-Kristen nézd! Egy teknősbéka!-mutatott az élőlényre Frederick.
-Én is látok egyet.-szaladt felénk keresztapu.
-Hol?
-Itt előttem!-kapta fel kereszt anyut, amire ő felsikított.
-Bredford! Tegyél le!-kiáltott rá.
-Minek? Hogy elszaladj előlem hercegnőm?-szaladt vele még mindig keresztapu.
-Ne a gyerekek előtt.-kiáltottam utánuk.
-Igazad van Kristen! Itt egy bokor! #BUFF#-hallottunk egy tompa puffanást és kereszt szüleim viháncolását.
-Elég! Kirándulni jöttünk tudtommal.-húztuk ki őket a bokorból.
-Igazad van. Menjünk.-pattant fel kereszt anyu.
♡Castiel szemszög♡
Reggel azzal a tudattal indultam suliba, hogy az a lány akit szeretek ott fog ülni egész nap mellettem. Elővettem a dzsekim zsebéből a hecetem és azon kezdtem el hallgatni a kedvenc bandám zenéit és közben azon gondolkoztam, hogy mit vegyek neki szülinapjára. Mire észbekaptam a kapu előtt álltam. Sóhajtottam egyet és beléptem a suli udvarába. A szememmel Kristent kezdtem el keresni.
-Hát te meg kit keresel ennyire?-lépett elém Lisander.
-Az egyik Thomson családtagot.-feleltem hűvösen.
-Todom, hogy Kristenre célzol.-hajtotta le a fejét.
-Jah.
-Figyelj! Tudom, hogy te is szereted Kristent. Én is. Nem érdekel, hogy ha összejössz vele, csak az a lényeg, hogy boldognak lássam őt és nekem máris jobb az életem. Persze mar a bűntudat, hogy megcsaltam, de az már a sírba kerget, hogy minden éjjel Josh-al alszik, mert rémálmai vannak...-gyűltek könnyek a legjobb barátnőm szemébe.
-Haver! Én nem haragszom rád amiért ezt tetted vele. Csak egy kicsit. De köszi azért, hogy megengedted, hogy járjak az exeddel. Te mindig a legjobb haverom leszel!-adtam neki egy zsepit.
-Kösz! Bárcsak mások is így lennének vele, mint te.
-Ez van!
-Na ja.
-Cigit?-nyújtottam neki oda a magamnak elővett szálat.
-Kösz, de nem cigizek!
-Több marad nekem.-vettem a számba és meggyújtottam.-Amúgy kéne a bandába még egy gitáros! Egyedül nem bírom a két szólamot.
-Ahogy egy vokalista is kell, aki tudna helyettesíteni, amikor beteg vagyok.
-Akkor csinálunk hétvégén egy meghallgatást.-jelentettem ki.
-Ezt nem kéne előbb megbeszélni Victor-ral? Ő is ugyanúgy bandatag, mint én vagy te!
-Nyugabér és csigalom! Már beszéltem vele. Azt mondta, hogy szóljunk mikor lesz a meghallgatás és jön segíteni nekünk. Szombat 15:00-hoz mit szólsz?
-Nekem jó.
Viszont hol lesz a "meghallgatás"?-rajzolt idézőjelet meghallgatás szóhoz.
-Nálam... nálad... Victor-nál!-találtam ki.
-Mi lesz nálam?
-Megjött az emlegetett szamár!-röhögött fel Lis.
-A meghallgatás.
-Nem jó!! Anyám egyik főnöke nálunk tölti a hétvégét.
-Akkor kibéreljük a tesi termet.-hoztam fel az ötletet.
-Megegyeztünk!-kiáltott fel Lis.
-Csá skacok.-jött oda hozzánk Josh.
-Cső!-fogtam vele kezet(sosem voltam az a nagy pacsizós típus).
-A húgod merre hagytad?-kérdezte Victor.
-Megjött neki ezért otthon maradt.
Mindenkinek tágra nyíltak a szemei.
-Hahaha!-nevetett rajtunk.-Elmentek kirándulni Bred bácsival, Magie nénivel és Frederickkel. Látnotok kellett volna az arcotokat.
-Hahaha...-nevettem fel gúnyosan.-Na csá! Én húztam haza.
-Várj már! Első négy óra tesi! Lelépnél?
-Miva'? És erről mért csak most tudok? Nics elég cigim!
-Majd adok neked!-közölte Josh.
-Te mióta cigizel?
-Úgy 13 éves korom óta. Nem is tudtátok?
-Nem. Mi okból cigizel?
-Mikor Kristen kómában volt elég rossz társaságba kevetedtem és azóta.
-Kómában???-akadtam ki.
-Te... nem is tudtál róla? Ajjaj... Victor! Remélem van vendégszobátok szabadon!
-Öhm... bocs, de pont ma foglalják el.
-Lis?
-Leight nem engedné! Bocs haver.
-Alex? Csá haver. Ott aludhatnék nálatok pár évezredig?-kezdett el telefonálni.-Semmi csak valamit kikotyogtam, amiért a húgom ki fog nyírni. Kösz a segítséget, cső!-ezzel letette a telefont.
-Évezredig?
-Simán!
-Ok. Én húzok a tesicuccomért!
-Megyünk mi is!-káltott utánam Victor.
Bementünk az öltözőbe átöltözni. Mikor kötöttem be a cipőmet eszembe jutott egy ötlet.
-Megvan!-kiáltottam el magam egy "kicsit" hangosan, amire mindenki engem nézett.
-Mégis micsoda?-értetlenkedett Josh.
-Elviszem őt egy koncertre.-néztem rá Josh-ra.-Mi a kedvenc bandája a húgodnak?
-Amiben öz hapek kornyikál. Asszem valami One Dilibogyók...
-One Direction!-vágott közbe Nathaniel.
-He'?-néztem rá.
-One Direction! Ez a banda neve.
-És te ezt honnan tudod stréberkém?
-Onnan, hogy a legkisebb húgom állandóan őket hallgatja.
-Amber?
-Nem! Shualan.
-Sajnállak haver.-és ezzel ott hagytam őket.
♡Kristen szemszög♡
Egy nap a völgyben egy kicsit fárasztó. Főleg, ha az ember utána még vezet is. Mikor elindultunk mindenki pörgött, ezért bekapcsoltam a rádiót és a telefonomról hallgattuk a kedvenc bandámat a Winged Skull-t. Igaz, mindenki olyan "mindenre azt mondom, hogy aranyos" cicababának néznek, aki szereti azt, hogy buzik kornyikálnak,  de én inkább a Rock felé hajlok és hasonló az ízlésem, mint Castiel-é. Mikor beparkoltam a garázsba mindenki aludt körülöttem.
-Keresztapu. Ébresztő!-böktem meg a vállát.
-Itthon vagyunk?
-Igen. Te vidd fel keresztanyut én meg viszem Fredericket.
-Oké.
Felvittük a házba őket, bementem a szobámba.
Három hét telt el a kirándulásunk óta. Éppen a napi futásomra készültem, mikor eszembe jutott, hogy egyszer megbeszéltem Alex-el egy közös futást. Át vettem a felsőmet egy edző pólóra és felvettem a futó cipőmet. Magamhoz vettem a hecetemet és felhívtam Alex-et.
~Halló?-szólt bele a telefonba.
~Megbeszéltünk egyszer egy futást! Rá érsz máma?-tértem a lényegre.
~Igen. Találkozunk a parkban öt perc múlva. Szia Kristen.-tette le a telefont. Írtam egy cetlit az itthon lévőknek, hogy ne keressenek, mert kimentem futni, majd elindultam kocogva a parkba. Két percbe se telt, mire odaértem a parkba. Míg vártam Alex-re, elkezdtem bemelegíteni. Éppen végeztem, mikor odaért.
-Szia.-köszönt jó kedvűen.
-Késtél Feldman.-néztem rá szigorúságot tettetve.
-Az a két perc Thomson nem oszt, nem szoroz.-nevetett.-Mi az útvonal?-kérdezte komolyan.
-Park~Tópart~Városközpont~Park.-jelentettem ki.
-Nem lesz kicsit sok?-döbbent le.
-Ugyan! Ez nekem meg se kottyan!
-Biztos?
-Mivan Alex? Sokat kell futni?-nevettem.
-Dehogy is! Induljunk inkább.-mondta, majd szinte elkezdett sprintelni.
-Kis butus! Minél gyorsabban fut, annál hamarabb fog elfáradni!-mormogtam magamban. Bekapcsoltam a zenét a telefonomon és elindultam én is kocogva. Mire odaértem a Tóparthoz elkapott a nevetés, ugyan is már a földön hempergett a levegőért kapkodva.
-Hihi!-kuncogtam.
-Mi ilyen vicces?-nézett fel rám.
-Te!-továbbra is nevettem.-Olyan gyorsan kezdtél el futni, mint akit kergetnék.
-Hát úgy gondoltam, minél hamarabb végzek, annál több időt tudok, majd veled beszélgetni.-pirult el.
-Én Rugbyzek.-pirultam el.
-Tudtommal Londonban nincs Rugby.
-De én Madridnál játszok.
-És hogyan jutsz el a meccsekre?
-Nyaranta vannak a meccsek. Idén Franciaországban lesz megrendezve az összes így a nagymamámnál töltöm a nyarat.
-Kár... mindjárt itt a nyár és mégcsak most ismertelek meg.
-Nyugi csak egy hónapot leszek ott.
-Akkor jó. Amúgy... van barátod?
-Jelenleg nincs, de nem is szeretnék egy hamar...miért kérded?
-Mert egyszer láttam egy képet, amin te meg egy szürke hajú srác ölelkeztek.
-Ő Lisander. Az exem.-adtam választ.
Ez furcsa... amikor Lisander re gondoltam ebben a hónapban, mindig elkapott a sírhatnék, de most nem... mintha... nem is lett volna köztünk semmi.
-Kristen, valami baj van?-nézett rám aggodalmasan Alex.
-Nem, nincs! Csak valami furcsa érzésem támadt.
-És ez a furcsa érzés jó, vagy rossz?
-Jó!-nevettem el magam.
-Annak örülök.-nevetett ő is velem.
-Ha már témánál vagyunk... neked van barátnőd?
-Nincs. Be kell vallanom, hogy nekem még soha nem volt barátnőm. De nem is baj.-nevetett.
-Hogy-hogy?-döbbentem le.
-Hát... az összes lány akit ismerek, vagy csak a pénzemért van velem jóban, vagy csak azért lóg velem, hogy menők lehessenek.
-Értem. És szerinted én is olyan vagyok?-néztem rá kutyus szemekkel.
-Dehogy! Te csak egyszerűen barátkozni akarsz és nincsen senkivel szemben sem hátsó szándékod!-nevetett.
-Akkor jó.-kapcsolódtam be a nevetésbe.
-Megjöttem!-kiáltott Josh.
Kiszaladtam és befogtam a száját.
-Csssssst! Alszanak.-vágtam fejbe.
-Auuuuuu... ezt mért kaptam?-dörzsölte meg az érintett pontot.
-Mert több okom is van rá! És most szépen ki jössz velem az udvarra.
-Ok.
Kihúztam az udvarra ahol becsaptam magam után az ajtót és adtam neki egy akkora pofont, hogy egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát.
-Mit kotyogtál te mégis ki Castielnek?????!!!?!!
-Te ezt meg honnan tudod?
-Onnan, hogy egész hónapban irogatott, hogy miért voltam kómában négy évvel ezelőtt...!-üvöltöttem vele.
-Bocs! Véletlen volt.
-És a második indok is jön! Mióta cigizel??????-gördült le az arcomon egy forró könnycsepp.
-Amióta kómában voltál.-hajtotta le a fejét szégyenében.
-De miért Josh? Miért?-suttogtam.
-Sajnálom...
-És én még felnéztem rád...-néztem rá megvetően, majd otthagytam.
-Kristen...
-Hagyj békén Josh!-mondtam halkan.
-Hová mész Kristen?-kérdezte Alex.
-El itthonról. Mindeg, hogy merre csak nem bírok a hazugokkal egy légkörben lenni.-mondtam, majd kirohantam a házból.
Elővettem a telefont és írtam egy sms-t Lisander-nek, hogy jöjjön ki a parkba, mert szeretnék vele beszélni. Pár másodperccél később jött a válasz.
*Miről?
*Nem telefon téma.- adtam választ.
*Ok. Öt perc és vagyok a hídnál.
Vissza csúsztattam a telefonon a zsebembe és oda sétáltam a hídhoz. Pár percel később meg is érkezett a várt személy.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia. Miről szeretnél velem beszélni?
-Megbocsáttok neked a múltkori esetért.-mondtam a földet vizslatva.
-Akkor minden a régi? Vagyis... te és én... újra?-reménykedett.
-Nem. Nem fogok veled újra összejöni. De rájöttem arra, hogy jobb úgy az egész helyzet, hogy nem haragszunk egymásra.-ültem fel a híd korlátjára.
-Akkor szent a béke?
-Igen és szeretném, ha minden olyan legyen, mint amikor még nem voltunk együtt.-néztem a két szemébe.
-Azt akarod, hogy minden legyen úgy ahogy négy hónappal ezelőtt volt?-értetlenkedett.
-Igen. Baj?
-Nem, csak furcsa lesz.-hajtotta le a fejét.
-Szupi!-ugrottam a nyakába.
-Holnap elkísérhetlek akkor reggel a suliba?-vakarta meg zavarában a tarkóját.
-Öhm... persze.-pirultam el.
Amint kimondtam a választ, jött egy sms-em Castiel-től.
*Szia. Tudnánk beszélni?
*Szia. Itt vagyok a parkban a hídnál. Ha akarsz, akkor gyere ide.
*Ok. 10 perc és ott vagyok. :)
-Lisander. Nem zavar, hogyha idejön Cass?-rebegtettem a szempilláimat.
-Nem zavar.-mosolygott továbbra is.
-Köszi.-villantottam felé egy ezer wattos mosolyt.-És... hogy vagytok Deborahval?
-Sehogy. Rájöttem, hogy nagy hibát követtem el, azzal, hogy megcsaltalak és, hogy vele. Na meg persze arra is, hogy egy barom vagyok...-hajtotta le a fejét. Válaszul csak megöleltem és a vállába mormogtam a mondandóm.
-Nem haragszom rád Lis. Csak rosszul esett és azon rágódtam ez alatt az egy hónap alatt, hogy hol rontottam el a három hónapban, hogy ezt érdemeltem.-istenem, hogy milyen jól esik az ölelése.
-Te? Te rontottad el?-nevettett és szorosabban ölelt.-Te sehol!
-De...