3.rész-A randi elkezdődött

2 hónap telt el az apával való találkozás óta. Ez is egy sima átlagos reggelnek indul ám annyi volt benne a külömbség, hogy amikor kilépten a bejárati ajtón, egy fekete BMW parkolt le a ház előtt és Lisander szált ki belőle.
-Jóreggelt, elvihetlek a suliig?-kérdezte kellemes, de mégis férfias hangján.
-Jó reggelt neked is! Öhm... hát persze.-válaszoltam kicsit meglepve és szerintem el is pirultam.
-Akkor jó.-mire mindketten elkeztünk nevetni. Útközben végig nevetgéltünk és sztorizgattunk. Valahogy olyan ez az egész, mintha már vagy ezer éve ismernénk egymást, de tíz éve nem találkoztunk volna.
-És mégis miért volt apukád börtönben?-hangzott el a kérdés amitől egy pillanatra megrezzentem és megse tudtam szólalni.
-Hát... tudod...
-Nyugodtan elmondhatod.
-Majd akkor ha már nem vezetsz.
Két perc múlva ott is voltunk a suliban. Lisander kinyitotta az ajtót mint egy úriember és kiszáltam a kocsiból. Mikor megláttak minket együtt, mindenkinek tátva maradt a szája.
-Nem tudsz valami nyugisabb helyet véletlenül?
-Nem. Csak a torna termet.-válaszolt Lisander.
-Tökéletes.-megfogtam a karját majd elráncigáltam az említett helységbe.
-Mit akarsz?-kérdezte felvont szemöldökkel Lisander.
-Elmondom neked a lényeget. Látod ezt a heget a torkomnál?
-Igen.
-Ezt négy évvel ezelőtt tette velem.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-De mégis hogyan?
-Megakarta ölni anyát, mire Josh el akarta venni apától a kést, de nem sikerült neki. Közben én oda ugrottam anya elé, ezért engem ölt meg.-ennél a résznél már nem bírtam visszatartani a sírást.
-De akkor te, hogy?
-Sikerült újraéleszteni, viszont egy évig kómában voltam.
-Sajnálom.-szorosan megölelt. Csak sírtam és sírtam Lisander vállán. A drámai pillanatot a becsengő és az osztálytársaink zavarták meg, ugyan is tesi volt az első óránk.
-Ti meg miért ölelkeztek?-halottam Josh hangját.
Gyorsan ellöktük egymást a másiktól.
-Nem ölelhetik meg egymást a barátok ok nélkül?-kérdezett rá Lisander.
-Ha lány lennél még azt mondom, hogy oké, de így?-nevetett Josh.
-Majd elmesélem otthon csak hagyjál már!
-Na jó, de akkor otthon mindenképpen el kell mondanod.
-Oké.
Majd elmentünk átöltözni. Az öltözőben Rosa odajött hozzám és kérdezgetett, hogy "mi van köztünk Lisanderrel, hogy együtt jövünk suliba és most meg ölelkezünk?".
-Semmi csak  sz*r kedvem volt és ő volt a legközelebb aki megvígasztalt.-mondtam egyszerűen.
-Jaa... értem.-mondta kis szomorúsággal a hangjában.
A nap kérdezősködéssel telt el. Mikor kicsengettek, hazamentünk. Otthon mindent elmondtam Josh-nak.
-Te nem vagy eszednél Kristen!-rivallt rám.
-Miért? Azért mert megbízom az emberekben?
-Igen! Mivan ha elmondja valakinek?
-Semmi, mert megígérte, hogy még a testvérének se mondja el.
-Kristen, most őszintén! Szereted őt?-kérdezte komoly arcal.
-Hát... nem tudom.-mondtam keservesen.-Azt sem tudom, hogy milyen az ha szerelmes az ember.
-Mit érzel, ha mellette vagy?
-Mintha nem a Földön lennék. Ha hozzám szól, beleremeg a testem, ha rámnéz úgy érzem elolvadok.
-Bele vagy zúgva Kristen. Hidd el tudom milyen az, ha az ember szerelmes.
-Tényleg? És ki volt a szerencsés?-kérdeztem kiváncsian.
-Az most nem ide tartozik.
Másnap reggel is Lisanderrel mentem suliba.
-Képzeld, állítólag ma visszajön egy régi osztálytársunk.-mondta izgatottan Castiel.
-Tényleg? Ki?
-Azt nem tudom de majd meglátjuk.
Miután becsengettek bejött Mr.Faraize.
-Gyerekek, fogadjátok sok szeretettel régi, de valakiknek mégis új osztálytársatokat! Kisasszony, kérem fáradjon be!
Mikor bejött a lány Castiel felkiáltott bosszúsan:
-Deborah!!
-Én is örülök, hogy látlak Cassi cica-mosolygott. Gyorsan letéptem egy darabot a füzetemből, rá írtam, hogy Ki ez a csaj? és amikor a tanár nem figyelt oda dobtam Lisandernek. Pár percel később jött is a válasz.
Deborah Rock. Még tavaly ment el tőlünk, mert karriert akart csinálni, de elég csúnyán összetörte Castiel szívét is.
Akkor mit keres megint itt?
Honnan tudjam?? Amúgy... rá érsz délután?
Igen. Miért?
Gondoltam elmehetnénk sétálni a parkba. Benne vagy?
Persze! ;)
Klassz! A többit, majd szünetben megbeszéljük.
Miután kicsengettek egyből Castiel felé fordultam.
-Castiel, mi volt ez a reakció Deborah-ra?
-Először is: hívj Cass-nak, másodszor is: ne üsd bele az orrod mások dolgába vöri!-mondta mosolyogva.
-Héj! Én mikor viccelődtem a hajad színén Küklopsz?!-elkezdtem kuncogni majd vállba bokszoltam.
-Küklopsz? Tudtommal két szemem van!-és elkezdett tükörért vadászni a táskámban.
-Most még igen, de ha tovább sértegetsz, akkor az egyiket kikaparom!!-nevettem ki, majd elkezdtünk "cica" harcolni.
-Bocsi, de zavarok?-zavart meg minket a "verekedésben" Deborah.
-Mivan??-fordultunk oda mind a ketten dühösen.
-Jajj Cassi cica! Mért vagy velem ennyire goromba?
-Nem veszed észre te k*rva, hogy nem érek rád??!! Takarodj vissza a drágalátós Nathanieledhez!!
-Castiel!  Elég! Hányszor mondjam el még, hogy ő mászott rám?-hangzott Nath hangja a hátam mögül.
-Te kussolj paraszt!
-Most jött el az idő úgy érzem, hogy én lépek innen.-szólaltam meg miközben feláltam a székemről, de Cass visszahúzott olyan erővel, hogy az ölébe estem.
-Maradj csak! Úgyis csak egy perc van a szünetből hátra.-mondta majd megcsókolt???
-Mi van veled Castiel? Lázas vagy?-fogtam meg a homlokát meglepetten.
-Ugyan cicám! Meddig akarod még titkolni, hogy járunk?
-Tessék????-kiabált Lisander, majd kiviharzott a teremből.
-Lisander!! Megmagyarázom! Castiel engedj már el!!-ordítottam rá könnyes szemekkel.
Cass meglepődöttem elengedett én pedig Lisander után rohantam.
-Mégis mióta?-kérdezte könnyeivel küszködve.
-Soha nem jártunk és nem is szeretnék vele járni! Én mást szeretek!-majd elkeztem sírni mire Lisander megölelt.-Én téged szeretlek.
-Én is szeretlek Kristen.-majd felemelte mutatóujjával az államat és megcsókolt.-Kristen, leszel a barátnőm?-kérdezte mosolyal az arcán.
-Igen.
Megfogta a kezem, az ujjainkat összekulcsoltuk és úgy mentünk be a terembe. Mindenki ránk szegezte a tekintetét aztán megszólalt Deborah.
-Hát te még nálam is szánalmasabb vagy csajszi!
-Már megbocsáss Mrs. Tökéletes kisasszony,  de én nem vagyok olyan,  mint te. Soha nem jártam és nem is szeretnék Cass-al járni. Bocs Castiel, de ez az igazság.-a beszólásom végére Deborah köpni-nyelni sem bírt.
-Akkor mától kezdve sógorok vagyunk haver?-nevetett Josh.
-Úgy tűnik!-nevettünk egyszerre. A többi óra is eltelt, az utolsó óráról pedig hamarabb elmehettünk, mert a helyettesítő tanár nem ért rá.
-Mehetünk?-fordult felém Lisander.
-Igen.-feleltem.
-Haza vigyelek sógor?
-Ha nem gond, akkor megkösszönném. Mikor a házunk elé értünk Josh azonnal kipattant a kocsiból és a bejárati ajtóhoz rohant. Én megvártam, amíg Lisander kinyitotta nekem az ajtót, majd kiszálltam. Adtam neki egy búcsú csókot, de az én bátyuskám ezt sem hagyhatta szó nélkül.
-Fújj! Legalább ne előttem gyerekek.
-Mért? Különben mit csinálsz?-pimaszkodott Lisander.
-Kizárom a házból.
-Nem hatottál meg!-nevettem.
-Akkor ott alszik nálam.- adott egy utolsó puszit, majd beszállt az autóba és elment.
-Hogy te mennyire gyerekes tudsz lenni Josh!-nevettem miközben bementem a házba.
-Bocs húgi, de ezt muszáj volt.- nevetett ő is.
-Jajj, de jó, hogy hazaérterek! Kristen ma neked kell elhoznod az óvodából Frederick-et.
-Mért nekem?
-Mert nekem randim van tizenöt perc múlva neked meg nem.
-Bocsi csajok, de én kiszálok a vitából és felmegyek a szobámba.
-És te azt honnan tudnád?
-Ugyan kivel?
-A butikos öccsével.
-Azzal a viktoriánus gyerekkel?
-Igen. Te meg milyen balféket fogtál megint ki magadnak?
-Ő is spanyol, izmos, jó képű és gazdag.
-Neve?
-Bruce Rais.
-Bruce Rais?? Tényleg egy balféket fogtál ki magadnak... megint!!-nevettem a hasamat fogva.-Na, de én felmentem a szobámba.
-Várj még! Magie néni kéri, hogy indíts el egy adag mosást meg csinálj vacsorát Joshua-nak meg Frederick-nek.
-Oké. Josh! Mit kérsz vacsira?  -kiáltottam fel Joshnak.
-Rántott húst sült krumplival.-hallatszott a válasz.
-Chips-ben jó lesz?-kérdeztem ujjból.
-Tökéletes!-válaszolt ismét Josh.
Éppen neki álltam a krumplit megpucolni mikor csengettek.
-Zafir! Kinyitnád?-kialltottam fel a fürdőbe.
-Megyek.
-Szia öhm... Kristen itt van?-hallottam Lisander hangját.
-Konyhában!-kiabáltam a konyhából.
Mikor bejött a konyhába odajött hozzám és megcsókolt.
-Mi jót csinálsz kicsim?
-Vacsorát Josh-nak és Frederick-nek.
-És mi lesz a vacsi?
-Sült krumpli rántott hússal.
-Az finom. Segítsek valamit?
-Be tudod panírozni a húst?
-Nyaranta a mekiben dolgozom. Hogyne tudnám?!
-Ott az asztalon a hús, a prézli, a liszt és a tojás.
-Megvan.
Körülbelül egy fél óra múlva kész is lettünk, amikor csengettek.
-Kinyitom Zafir.
-Szia Bruce!
-Szia Kristen! Zafir?
-Itt vagyok.-szólalt meg a hátam mögül.
-Lisander, mennünk kéne Frederick-ért.
-Felőlem mehetünk Kristen.-válaszolt Lisander.
-Josh, elmentünk.-kiabáltam fel.
-Oké.-kiabált nekem.
Mikor odaértünk az óvoda elé Frederick szaladt oda hozzám.
-Kris! Magie néni hol van?
-Sajnálom, de dolga akadt így én viszlek haza. Van vacsi az asztalon még meleg és az egész délutánt Josh-al fogod tölteni.
Miután hazavittük Fredericket elindultuk a parkba sétálni.
-Mit keresünk a suli előtt Lisander?
-Ma lesz próbánk a bandával. Gondoltam eljöhetnél te is.
-Jajj, de cuki vagy!