2.rész-Az ilyesztő valóság

-Szia! Ennyire ijesztő vagyok?-nevetett ki Castiel.
-Ca...Castiel!-dadogtam.
-Kristen!-rohant felém Josh-Hol láttad?-lihegett amikor odaért hozzánk.
-Se...sehol, csak Castiel megijesztett és azt hittem, hogy ő az.-mondtam a félelemtől remegve. Josh megölelt és elkezdtem sírni.
-Gyere! Menjünk be az osztályba.-kapott fel az ölébe. Míg be nem csöngettek, addig sírtam Josht ölelve.
-Jó reggelt gyerekek! Új ülésrend van mától érvényben.-jött be a terembe Mr.Faraize.
-Minek az?-kiáltott közbe egy srác.
-Órák után bent maradsz Tysohn, ha így folytatod és kitakarítod az egész gimnáziumot!-vágott vissza az ofő.
-Elnézést tanár úr!-húzta meg magát Ty, ha jól értettem a nevét.
-Térjünk vissza az ülésrendhez! Kentin-Joshua, Dakota-Iris, Alexy-Kim, Armin-Violett, Lisander-Sharlotte, Nathaniel-Carla, Melody-Peggy, Castiel-Kristen, Lisa-Rosalya, Amber-Thimothi...
-Várjunk csak!? Castiel és én?? Ugye ez csak vicc?!-akadtam ki magamban. A gondolat menetemet a kicsengő szakította félbe.
-Mielőtt kimennek szünetre, üljenek át az új helyükre!-parancsolt ránk Mr.Faraize. Amint kiléptem az ajtón valaki visszarántott.
-Szia Kristen, Kim vagyok. Gyere, bemutatom neked a csajokat!-megfogott a csuklómnál és elhúzott egy lány csoporthoz, ahol öt fiú is volt.-Skacok! Nézzétek kit hoztam.
-Öhm... sziasztok!-köszöntem bátortalanul, mert egy kicsit zavarban voltam.
-Szia!-köszöntek vissza mosolyogva.
-Ők itt Rosa, Viola, Iris, Melody, Armin, Alexy, Kentin, Lisander és Dake.-mutatott egy fehér hajú, egy lila hajú, egy vörös hajú és egy barna hajú lányra, majd egy fekete hajú, egy festett kék hajú, egy barna hajú, egy fehér hajú és arra a srácra aki tegnap fellökött. 
-Dake-hez már volt szerencsém.-nevettem. Egy darabig beszélgettünk még, de a becsengő megint közbeszólt. A terem elkezdett megtelni a diákokkal, majd be jött a tanár is. Alig tudtam odafigyelni, mert másra sem tudtam gondolni, mint a tegnapi nap. "Apa megszökött és tudja, hogy hol lakunk... nagyon félek. Mi van, ha elrabol és végleg megöl? Egyel talán mit akar velünk csinálni?" A nagy elmélkedésemből az zökkentett ki, hogy Castiel oldalba bökött.
-Hm?-fordultam oda.
-Következő órán dogát írunk és gondoltam szólok mielőtt első héten egy karóval kezdesz.-vonta meg a vállát.
-Ohh... izé... köszi!-dadogtam.
 Már csak 5 perc volt hátra az órából mire végeztem a jegyzeteléssel.
-Kérem az ikrek jöjjön ki a táblához.-csapta össze tenyereit a tanárnő. Josh-al összenéztünk, felálltunk és ki mentünk. Ám amikor kiértünk, láttam, hogy nem csak mi ketten vagyunk ott, hanem Armin, Alexy Nathaniel és Amber is. Nem csak mi vagyunk ketten Josh-al? Nagyon meglepődtem. Nem hittem volna, hogy Armin és Alexy is ikrek... jó, mondjuk elég sok mindenben hasonlítanak. Az a pláne, hogy Nathanielék is ikrek. Nem néztem volna ki belőlük. Nincs is közös tulajdonságuk... na mind egy, ez nekem túl magas.
-Nem a Henderson ikrekre és a Jonnsohn ikrekre gondoltam, hanem a Thomson ikrekre.-fogta a fejét a tanárnő.
-Tanárnő, legközelebb egy kicsit pontosabban fogalmazzon és akkor nem jövünk ki fölöslegesen!-mondta Amber és Alexy szinte egyszerre, majd visszaültek mind a négyen a helyükre.
-Nos, üdvözlöm önöket a Sweet Amoris gimnáziumban. Ebben a tanévben én fogom maguknak tanítani a kémiát.
 Amint végzett a mondandójával, megszólalt a csengő. Még két óra és vége a napnak.
-Vége az órának. Jövő héten találkozunk. Viszont látásra!-mondta Mrs. Hudson, majd kiviharzott a teremből. A következő két óra unalmasan telt el, de a végén csak túléltem. Miután kicsengettek, mindenki kifelé vette az irányt, utána pedig haza. Éppen kiléptem a gimi kapuján, amikor Lisander elém állt.
-Szia Kristen. Egyedül mész?
-Szia Lisander. Igen. Miért?
-Gondoltam haza kísérnélek. Mit szólsz hozzá?-mosolygott azzal a két szép szemével.
-Ha nagyon szeretnéd akkor benne vagyok.-szerénykedtem. Amikor elindultunk hozzám, megtorpantam, mert azt hittem csak képzelődöm.
-Lisander, te is látod azt az embert?
-Hol? Ott az oszlopnál?
-Igen. Szólj légyszíves Josh-nak, hogy jöjjön a kapuhoz, de nagyon gyorsan.
-Megyek, de miért? És hol van?
-Az most nem fontos. A csarnokban.
-Mindjárt itt vagyunk.-szaladt el Lisander. Látom észrevett, mert elindult felém. Lehet, hogy rossz döntés volt elküldeni  Lisander-t Josh-ért?
-Kislányom. Csillagom!-ölelt meg, de én eltaszítottam magamtól.-Ezt még nagyon megbánod!-kiabálta, miközben elő rántott egy kést.
-Takarodj a húgomtól Philip!-kiáltott oda  Josh.
-Tessék?-kérdezett vissza.
-Azt mondtam, hogy takarodj a húgomtól Philip! -ordított rá Josh fújtatva.
Miközben Josh elterelte apa figyelmét, addig Lisander elvitt onnan. Próbált megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, de ő nem tudja, hogy mi történt velem ezelőtt négy évvel. Mondtam neki, hogy hívja ki a rendőrséget és mondja azt, hogy  Philip Thomson itt van a Sweet Amoris előtt.
A rendőrők azonnal kijöttek és bevitték apát. Minket és a szemtanúkat pedig bevittek kihalgatásra.
-Kristen, jól vagy?-kérdezte Lisander halkan mikor egy kicsit megnyugodtam.
-Jobban.-feleltem két szipogás között.
-Mi volt ez? Vagy ki volt ez?
-Az apánk.-felelt helyettem Josh.
-A legrosszabb rémálmom.-mondtam gyenge hangal és megint sírtam.
Miután megvolt a kihalgatás, Josh felhívta Sandrat, hogy jöjjön értünk. Hazavittük Lisandert, majd mi is hazamentünk.