7.rész-Érzések kavalkádja

Röpke két perc múlva már a plázában voltunk.
-Válassz egy boltot!-nézett rám Castiel.
Gyorsan végig pásztáztam szemeimmel a boltokat és az egyiknek a kirakatában megláttam egy gyönyorű szép zöld egybeszoknyát. Megragadtam Cass kezét és magammal rángattam a boltba. Odamentem az egyik eladónőhöz és mondtam neki, hogy fel szeretném próbálni. Kihozott a raktárból egy M-es méretet és én már szaladtam is vele a próbafülkébe, hogy felpróbáljam.
-Wow! Csini vagy csajszi!-esett hátra a székből.
-Köszi.-pirultam el.
-Megveszem neked. Öltözz vissza. A kasszánál várlak.-és ott hagyot.
Nem telt bele egy percbe és a kasszától távoztunk.
-Hogy hálálhatnám meg neked a ruhát?
-Azzal, hogy mindig mosolyogsz és ezt veszed fel a szülinapodon... na meg holnap.-bökött vállba, majd megölelt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól az ölelése, ezért szorosabban öleltem vissza neki. Az ő karjaiban biztonságban érzem magam, ellentétben Lisanderrel. Ajjj! Már megint rá gondolok! Utálom, hogy ez lett a vége... de mostantól nem érdekel mit csinál! Mostmár teljes szívemből gyűlölöm!(legalábbis azt hiszem)
-Éhes vagy?-jött a kérdés Castiel-től.
-Kicsit.
-Gyere! A vendégem vagy!-mosolygott, majd elhúzott az egyik kávézóba sütizni.
-Helló, mit hozhatok?-kérdezte a pincér.
-Két krémest! És egy Capuchinot!-felelt a fiú.
Két perc múlva meg is érkezett a rendelés és elkezdtünk enni.
-Amúgy milyen volt az este?-kérdezte pár perccel később Castiel.
-Nagyon jó! Köszönöm Castiel. Egy angyal vagy!-pusziltam meg az arcát amire ő elpirult.-Jajj bocs, inkább ördög ezzel az arc színnel!-kuncogtam.
-Köszönöm a bókot!-hajolt meg. Mikor befejeztük, elment rendezni a számlát, majd haza kísért. Mikor a kapunk elé értünk elbúcsúztunk és mindenki ment a maga útjára. Amint beértem a házba Bred bácsi egyből letámadott.
-Kisasszony! Te meg hol jártál?
-Jajj Keresztapa! Először elmentem a barátnőmhöz a kórházba utána meg találkozóm volt az egyik haverommal, de mintha nem mondta volna Josh.-forgattam a szemeimet.
-Áljunk csak meg! Nekem nem mondott senki semmit. Csak annyit tudok, hogy elvitted a kocsit kérés nélkül.-hányta a szememre.
-A kocsimat!! Az enyém, mivel anya vette a 17. szülinapomra csak ti elvettétek azzal az indokkal, hogy még túl kicsi vagyok hozzá.-hangsúlyoztam a kocsimat szót.
-Elég! Bred, te menj fel pihenni, Kristen, te meg mesélj a randiról.
-Nem randi csak egy közösen eltöltött este.-pirultam el.
-Aham... na mesélj!
-Hát... kaptam egy egybeszoknyát tőle és meghívott sütizni.
-Mutasd a szoknyát kiáltottak le Zafir és Sandra. Elmentem a szobámba, hogy felvegyem a szoknyát. Miután ezzel végeztem lementem a lányokhoz.
-Hú... valaki itt nagyon csini!-kiáltott fel Josh.
-Egyszerűen jó az ízlése. Tény, hogy nekem jobban állna!-irigykedett Zafir.
-Köszi, de ezt nem kapod meg!-néztem rá lekicsinylően.
-What?-nézett rám mindenki csodálkozva.
-Mivan?-mordultam rájuk.
-Ki vagy te? Kérem vissza azt a Kristent, aki az ilyeneken megsértődik és nem szól vissza senkinek!-szaladt fel Frederick a szobájába sírva.
-Azt a Kristent kitörölték tegnap reggel Fred!-szaladtam utána, hogy megvígasztaljam.
-Kop-kop? Bejöhetek tökmag?-nyitottam be a szobájába.
-Nem!
-Figyu! Elmékszel még Lisanderre?
-Igen.-szipogta.
-Tegnap összetörte a szívemet és elhatároztam, hogy megváltozok és nem leszek az a lány akibe ő beleszeretett. Ezzel szeretném őt elfelejteni. Ha szeretnéd akkor a családon bellül megmaradok a régi Kristen-nek. Okés öcsi?-borzoltam össze a haját.
-Ühüm.-ölelt meg szorosan.
-Megyek bocsánatot kérni keresztaputól.
-Oké.
Kimentem és a szomszéd szobába vezetett utam.
-Szia keresztapu... bocsánat az előbbiért, csak nem ez a legjobb napom az évben...-sütöttem le a szememet és egy könny cseppet éreztem legördülni az arcomon, ami a földön landolt.
-Jajj kicsikém! Semmi baj. Josh mindent elmesélt a tegnappal kapcsolatban és abszolút, de megértelek. Szerintem a kereszt anyád is így reagálna, ha megcsalnám a cég legnagyobb ribancával.-fogta meg a kezemet és magához húzott, hogy megöleljen.
-Köszönöm, hogy ti vagytok a kereszt szüleim. Köszönöm, hogy itt vagytok amikor szükségem van valakire. Köszönöm, hogy itt lakhatunk nálatok. Köszönök mindent! Nagyon szeretlek titeket kereszt apu!-zokogtam a karjaiban.
-Mi is szeretünk titeket kicsim!-puszilt homlokon.-Menj, zuhanyozz le, utána menj aludni. Ha szeretnéd holnap elmehetünk négyen kirándulni. Te, Magie néni, Frederick és én. Joshék meg itthon maradnának.-ajánlotta fel.
-Nem lehetne valamikor később?
-Amikor csak szeretnéd.
-Oké. Szia Bred bácsi, jó éjszakát.
-Neked is Kristen.
Elmentem lezuhanyozni utána pedig lefeküdtem aludni. Úgy tíz perc múlva sikerült is a tervem.
Reggel van. Egy idegen helyen ébredtem fel. Kiszálltam az ágyból és kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn és Lisandert láttam csókolózni egy lánnyal, mire elsikítottam magam.
♡Josh szemszög♡
Arra riadtam fel, hogy az én kedves kishúgom sikít. Kipattantam az ágyból úgy ahogy voltam és átrohantam, hogy megnézzem mi az oka. Mikor berontottam az ajtón, Kristen sikítva forgolódott az ágyon.
-Kristen? Mi történt? Nincs semmi baj!-nyugtatgattam, mire felébredt, felült az ágyon, átölelt és zokogni kezdett a vállamon.
-Szörnyű volt Josh! Miért álmodom arról, ahogyan megcsal? Már másodszorra...-szipogta.
-Nyugi! Itt vagyok. Már nincs semmi baj.
-Ma is aludnál velem?-kérdezte rekedtes hangon.
-Persze.-adtam választ és befeküdtem mellé az ágyba.
Nem telt bele két percbe és már mind a ketten aludtunk.-Bip-Bip... csörgött az ikrem ébresztője, amire persze mind a ketten felébredtünk.
-Enyém a fürdő!-szaladt ki Kristen a szobából, én pedig visszamentem a szobámba felöltözni.
♡Kristen szemszög♡
-Enyém a fürdő!-rohantam ki az említett helységbe. Gyorsan lezuhanyoztam felvettem a ruhát amit Castiel-től kaptam, fogatmostam, összeszedtem a cuccaimat a táskámba és elindultunk Josh-al. Egész úton arról beszélgettünk, hogy vajon lesz-e itt is valami szalagavató a végzősöknek.? Miután elfogyott a téma oda is értünk a suliba. Megláttam a csajokat beszélgetni és odamentem hozzájuk.
-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek.
-Szi... azta! Nagyon jól nézel ki!-kiáltottak fel Kim, Viola, Iris és Rosa (még kerekes székben).
-Köszi.-pirultam el.
-Honnan van ez a klassz ruci?-fordult felém Amber.
-Tegnap kaptam Castiel-től.-fordultam körbe.
-Nagyon jó az ízlése minden esetre.-szólalt meg Viola.
-Szerintem is.-értettem egyet. A beszélgetést az zavarta meg, hogy valaki befogta a szememet és elvékonyított hangon kérdezte:
-Ki vagyok?
-Öhm... Kentin?
-Nem.
-Akkor Cass!-fordultam felé.
-Talált süljedt.-ölelt meg.
-Ilyen hamar elfelejtettél?-hallottam meg Lis hangját a hátam mögül.
-Ha igaz barátokkal vagyok körülvéve akkor még a legtaplóbb embert is el tudom felejteni.-szöktek könnyek a szemembe, majd elszaladtam.
-Kristen! Várj!-hallottam Josh és Victor hangját. Én csak futottam és futottam amíg a pincébe nem értem.
-Kristen. Mi történt?
-Lisander!-hallottam Deborah hangját.-Mit akarsz attól a cafkától?
-Ne merészeld őt így hívni! Szeretem őt és ez ellen senki sem tehet semmit! Takarodj a szemem elől!-hallatszott Lis hangja.
-Ugye nem...? Mit csinált már megint?
Válaszként csak szorosan megöleltem Josh-t és elkezdtem teljes keserűségemből sírni a mellkasán.
-Kristen...
-Húzz innen haver!!-kiabált rá Josh.
-Csak akkor, ha Kristen is ezt szeretné.-felelt elhalkulva.
-Menj innen Lisander!-öleltem szorosabban meg Josh-t.
-De...-ekkor félbeszakította őt Victor.
-Nem hallottad? Azt mondta menj innen.-akadt ki. Nagy nekezen, de ott hagyott minket. Mikor egy kicsit megnyugodtam elengedtem Josh-t.
-B...bocs bátyus!-néztem rá az ingjére.
-Megis miért?
-Az inged... csurom könny.-kezdtem saját magamon röhögni.
-Majd megszárad! Menjünk, mert elkésünk az óráról.
-Oké.
Megfogta a karom és bementünk az osztályba. Éppen akkor jött be a tanár is, ezért le is lettünk cseszve.
-Maguk meg hol járkáltak?
-Elnézést tanár úr! Közbejött egy kisebb családi probléma.-mentegetőzött Josh.
-Rendben, el van nézve. Üljenek le a helyükre.
Az óra elég lassan telt, de a kicsengő mindent felgyorsított. Egész órán sírhatnékom volt, de nem tehettem, hogy az egész osztály előtt elsírjam magam.
-Hahooo! Figyelsz te rám?-lengette meg a kezét előttem Rosa.
-Mi? Ja... bocs csak hát nem igazán van kedvem most semmihez...-hajtottam le a fejemet.
-Ez miatta van?
-Rosa... kérlek... ne beszéljünk róla...
-Nicsak ki van itt! Mivan csajszi? Nem bírod nézni, hogy az exed akit szeretsz mást szeret?!-röhögött ki Deborah.
-Tűnj innen Deborah, vagy különben nem állok jót magamért!-indultam meg felé.
-Jahh! Majd pont tőled fogok félni!
-Kristen...-érintette meg valaki a vállamat hátulról és mondta szinte súgva.-nem éri meg, hogy foglalkozz vele. Fordulj meg és inkább engem üss meg, mint őt.
-Castiel! Téged soha nem ütnélek meg ok nélkül.-öleltem meg.
-Amúgy, nagyon csinos vagy! Jó az ízlése annak aki ezt megvette neked.-hozta fel a tegnapi napot.
-Ohh! Hát köszönöm, nagyon tetszik nekem is az ízlése és képzeld, pont úgy néz ki, mint te!-kuncogtam.
-És ez a titokzatos személy elhívna téged most a büfébe egy kávéra?
-Szerintem igen. Épp ezt tette!-nevetett.
-Mi a válaszod?
-Igen.
-Akkor menjünk.-emelt fel a vállára és úgy vitt ki az osztályból.
-Tegyél le Vöri!-ütögettem a hátát.
-Jólvan, de csak azért, mert itt vagyunk.
-Danke!
-He'?-nézett rám furcsán.
-A köszönöm németül.
-Értem... Caphuchinohoz mit szólsz?
-Jöhet!-ültem le egy üres asztalhoz. Lassan megittuk az italunkat, majd az osztályunk felé vettük az irányt.
-Amúgy... miért szaladtál el órák előtt? Milyen családi problémáról beszélt Josh?-fordult velem szembe.
-Csak volt ott egy olyan személy, akit nem nagyon szeretnék az órákon kívül látni... ennyi az egész!
-Értem.-ekkor jött a megmentőm: a becsengő.
-Irány tesiii!-ugrottam vörös hajú barátom nyakába.
-Végre! A nap egyetlen értelmes órája.-nevetett fel, majd elmentünk át öltözni. Mikor végeztem az öltözőben, kimentem a terembe.
Kivételes módon, most Amber társaságára vágytam, így odamentem hozzájuk.
-Hali csajok! Zavarok?
-Szia Kristen. Dehogy zavarsz! Éppen azon vitatkozunk a csajokkal, hogy kinek kockásabb a hasa a fiúk közül. Szerintem Castielnek, Lisa és Carla szerint meg Joshnak. Szerinted?
-Szerintem inkább egyformán kockás mindenkinek a hasa.-nevettem fel, ekkor viszont az szakított minket félbe, hogy Mr.Anderson egy csapat nálunk idősebb fiúval  jött a háta mögött.
-Jónapot kívánok gyerekek! Ma a testvér gimi egyik rendészetis osztályával lesz együtt az óra, mert én vagyok a helyettesítő tanárjuk. Először kezdjük húsz kör futással.
-De tanár úr!-szólalt meg Dake.
-A futást osztályozom. Óra i dul... MOST!-kezdtünk el futni a "most" szóra. Mivel szeretek sportolni, így én voltam az első a két osztályból, aki végzett a húsz körrel.
-Remek Thomson kisasszony! Csillagos ötös. Pihenjen amíg a többiek futnak.-tapsolt meg Mr. Anderson. Leültem a terem közepére és néztem, ahogy a többiek szenvednek. A sok ismeretlen fiú közül egy fekete hajú, nagyon izmos és jóképű srácot vettem észre. Mikor mindenki végzett a futásal, Amber-ék megint a kocka hasról beszéltek, így odamentem Rosa-ékhoz.
-Hali.
-Szia Kristen.-köszöntek egyszerre.
-Miről megy a tracsparty?-kétdeztem miközben mentünk az öltözők felé.
-Arról, hogy Tim és Nath mikor vesznek össze Ell-ért.-válaszolt Sam.
-Szerintem két napon bellül meglesz.-tippeltem.
-Egy nap!-vágta rá Viola.
-Hölgyek! Maguk merre mennek?-kérdezte Dake.